Díjnyertes mozifilm a "Shoplifters" (Bolti tolvajok)

Díjnyertes a ‘Shoplifters’ (Bolti tolvajok): A japán miniszerelnök utálja a filmet, mert azt túlságosan igaz és valósághű

A túlélésért küzdő vérszerint nem  kifejezetten kapcsolodó család szívmelengető történetét, egy a japán szegénységet kutató munka alapján készítették és egy bántalmazott kislány esete ihlette.

A cikk eredetileg angol nyelven az alúl írott szerkesztők által íródott:

JAKE ADELSTEIN

MARI YAMAMOTO

06.14.18 5:43 AM ET

TOKYO—A japán filmrendező Hirokazu Kore-eda nyerte idén a Palme d'Or at Cannes filmfesztivált a "Shoplifters,” magyarra fordítva “Bolti tolvajok” című filmjével. A kritikusan elismert családi drama, egy szegénységben élő nem vérszerinti família életéről szó, valamint arról, hogy miként próbálják minden napi betevőjüket pitáner lopások és csalások sorozataiból megszerezni.  Az egész estés filmet jelenleg Japán szerte vetítik a mozikban, habár még nem olyan régen volt rá esély, hogy a mű nem jut majd el a vetítő vásznakig. Japánban a filmterjesztők szeretnek kitérni minden nemű politikával kapcsolatos téma elől, az állam pedig kifejezetten utálja az említett kategóriába tartozó darabokat.

A miniszerelnök Abe Shinzo éveken keresztül dolgozott azon, hogy a “Menő Japán” képvilágot kialakítsa.  Mindenki arra számított, hogy a rendező legalább kap majd egy gratuláló telefonhívást az örök opportunista Abe-tól. Ehelyett Kore-eda szidalmazásban részesült a miniszterelnöktől, valmint annak cimboráitól és szövetségeseitől.

Miért is érte ez a film a hidegzuhanyként az urolakodó osztályt?

Történet a történet mögött

A történet középpontjában egy kusza módon össze fűződő japán család áll, melynek tagjai egy hagyományos romos, omladozó házban élnek, tatami padlózattal, egy beton dzsungel közepén . A környező szomszédság mind társas házakból áll, melyet csak gúny néven “kúriák”-nak hívnak.

Elmagyarázni, hogy ennek a furcsa módon össze kovácsolódott családnak a tagjai miként kapcsolódnak egymáshoz, elrontaná a film élményét, ezért ezt a részt most fedje homály. Az apa egy nappal dolgozzó épitkezési munkás, míg az anya egy gyárban dolgozik és ruhákat vasal. A nagymama illegálisan él az elhunyt férje nyugdíjából. A legidősebb fiú pedig úgy játszik közre a családi teendőkben, hogy Apának segít ételt, sampont, italokat lopni a boltból, ami a minden napi megélhetésüket tartja fenn. A legidősebb lány 3,000 jent (majdnem 8000Ft) keres óránként egy “JK peep shop”-nak nevezett helyen, ahol a kliens azért fizet, hogy lengén öltözött középiskolás lányokkal beszélgethessen.

A família boldogan él egészen addig, míg nem egy remegő és éhező kislányt találnak az apartmanon kívül. Haza viszik őt és vacsorával látják el. Amikor feltűnik nekik, hogy a gyermeket fizikailag bántalmazták az igazi szülei, elthatározzák, hogy befogadják őt. A lány szülei még csak nem is jelentették gyerekük eltűnését.

Ahogyan a film fokozatosan kibontakozik, úgy mutatkozik meg, hogy miként is kapcsolódnak össze a “család” tagjai, valmint fény derül apró titkaikra, melyeket nem osztanak meg egymás között . Emellett a mű olyan dologra vetít rá, ami nagyon ritka bármilyen japán filmben, vagy akár a modern japán életben — egy szinte majdnem teljesen boldog családot ismerhetünk meg. Az apa mindig haza jön vacsorára, beszélget a fiával, és lányával. Anya és Apa kölcsönösen szeretik egymást, folyamatos az egészséges kommunikáció közöttük — amikor pedig a fiatalok elvonulnak és nincsenek a közelben, vad szeretkezéseket is megélnek. (Bizonyos kutatások azt mutatják, hogy a házas japánok 50%-a szex mentes)  Amikor a fiú hangosan olvassa a könyvét, a família meghallgatja őt.

Kore-eda egész estés filmje egy igen fontos kérdést feszeget, mely legtöbb darabjára jellemző: Mi határozza meg a család fogalmát? A család, amit magunknak választunk fontosabb lehet, mint az, amelyikben bele születtünk?

Az egyik megható jelentben az anya éppen a legújabb családtaggal, a bántalmazott kislánnyal ül kinn a teraszon és ezt mondja neki, “Ha valaki azt mondja neked, hogy azért ver, mert szeret, azaz illető hazudik. Amikor valaki igazán szeret téged nem ver meg, helyette ezt teszi” – mondja az anya, majd óvatosan megközelíti a kislányt szorosan a karjaiba zárva őt. Arcán áldott mosoly játszik, végül pedig láthatjuk, ahogyan lassan a kislány szintén mosolyogni kezd. Ez csupán egy apró kis pillanat filmből, ami érzékelteti velünk az elfogadást, és annak szépségét.

A ház egy kész felfordulás, az asztalnál egyikük sem tud viselkedni, a bolti tolvajlás bűn, mégis mind ezek ellenére a mű eléri azt, hogy meg szeressük az össze karaktert — annak ellenére is, hogy tudjuk, hogy ez az időleges boldogság nem tarthat örökké. Ami pedig ezt a darabot még inkább megrendítővé teszi, hogy valós eseteken alapszik.

Az előző hónapban Kore-eda levetítette a filmet a A Japán Külföldi Tudósító Klubnak, és egy rövid konferenciát is tartott. Az előszóban egy kényszeredett mosollyal jegyezte meg, hogy a film több vitát eredményezett, mint arra számított.

A Daily Beast élt a lehetőséggel, hogy meg kérdezze Kore-eda-t, miként komponálta össze a művet. “A film, amit ön készített a jelentések szerint igaz történet alapjait szolgálja — állítólag tényleg volt egy család, akik horgászbotokat loptak — Hogyan járt utána a részleteknek a vetítéshez? Miként zajlott le ez a folyamat?”

Kore-eda, pár pillanatig hallgatott, hogy gondolkozzon, majd így válaszolt a kérdésre, “A film nem alapszik kifejezetten igaz történeten, de olyan valós incidensekre utaltam az egész estét műben, mely bizonyos családok körül tényleg előfordultak  az elmúlt néhány évben. Egy olyan famíliát akartam ábrázolni, melynek tagjai nem vérszerint, hanem egészen másként kapcsolódnak egymáshoz, végül pedig a bűnözés általi családi kötelék jutott eszembe  Így hát utána néztem az aktuális családi bűnözéseknek. Az első, amivel találkoztam, egy nyugdíj csalás volt, ahol a gyerekek nem jelentették be a szülei halálát, így anyjuk és apjuk nyugdíjából élősködtek.

“Az akartam, hogy ez a család ne érzelmi, hanem pénzügyi szükségletek útján fonódjon össze” Kore-eda így folytatta. “A bolti tolvaj családoknak nem néztem külön utána. Egyszerűen a kezem közé akadt egy újság cikk, ami az említett témához fűzödött. Az írás röviden tömören néhány sorban azt fejtette ki miként tartott egy családot távol az elzálogosodástól egyetlen lopott áru, ami nem volt más mint a halászbot …. Az első jelenet, ami hirtelen derengeni kezdett előttem, apa és fia, amint a lopott pecabotokkal mennek halászni. A film vége felé láthatjuk ezt a részletet, mégis ez volt az első gondola, ami megragadta a fantáziámat.”

A filmhez való kutatás érdekében egy non-profit szervezetet is meglátogatottam, mely bántalmazott gyermekek számára nyújt otthont. Ez a látogatás felejthetetlenül megragadt a fejemben. “Az ott létünk alatt az iskolás diákok éppen haza felé jöttek a tanuló intézményből, így egy kislányt megkérdeztem, hogy mit tanultak ma ott? Ő pedig elő vette a japán órai tankönyvét, majd hangosan olvasni kezdte Leo Lionni Swimmy művét. A nevelők egyike megdorgálta a gyermeket, a következőt mondva neki ; ‘Mindenki nagyon elfoglalt, ne zavard őket!’ de Ő nem hallgatott az intő szóra, az elejétől a végéig felolvasta a történetet. Amikor befejezte, mi mind megtapsoltuk őt, az ő arca pedig hihetetlen boldogsággal ragyogott fel előttünk. Abban a pillantatban arra gondoltam, hogy talán éppen a szüleinek olvasott fel, akikkel nem élhetett együtt. Ezek után az olvasó kislány arca végig kísértett engem, így hát megalkottam a jelenetet, ahol a filmeben szereplő fiú gyermek hangosan olvas fel a tankönyvéből.”

Swimmy meséje, egy aprócska fekete halról szól.  Swimmy a hal iskolában együtt tanul a többi apró halacskával, akik mind vörös színűek. Mind ezt egészen addig a napig teszi, míg hal társait egy tonhal meg nem eszi. Swimmy megmenekül, mert ő gyorsabban tud úszni a többi halnál, végül pedig egy másik haliskolára talál, folytatva minden napjait. Az új haliskola tagjait mind megtanítja, miként formálódjanak össze egy hatalmas hal képébe, így riasztva el a ragadozó uszonyosokat. A filmben ezt a mesét metaforikusan észre vehetjük.

A hideg zuhany

Nem sokkal azután, hogy a  “Shoplifters” megnyerte a nagy díjat a Cannes-i filmfesztiválon, egy francia lap a Le Figaro első kézből írt arról az észrevételéről, miszerint Abe, a japán miniszterelnök semmilyen módon nem gratulált Kore-eda rednezőnek. Az újság cikk a következő  főcimen szerepelt “Egy családi botrány: A Zavarbejtő Díj a japán állam számára”

A kiadvány azon az alapon hibáztatta a filmet tekintve hallgatag miniszter elnököt, mert Kore-eda nyíltan kritizálta az Abe államvezetést, ami teljesen helyt álló. Kore-eda demonstrációt gyakorolt az erősen népszerűtlen Béke Fenntartási Törvény ellen ami lehetővé tenné Japán számára, hogy az országon kívül részt vegyenek háborúban Abe irányítása alatt. Kore-eda emellett nyíltan kritizálta Abe Liberális Demotrakus Pártot, amiért az korlátozni akarja a médiát a szólás szabadságban. Ugyan akkor ez nem az egyetlen indok, amiért Abe támogatói között Kore-eda filmje felháborodást keltett.

Abe hallgatása igen furán hathat, ha arra gondolunk, hogy a japán miniszerelnök milyen gyorsan rohan gratulálni minden hazai embernek, - vagy akár bárkinek, aki japán leszármazott- az elért sikereikért. Még Kazuo Ishiguro-nak is kifejezte gratulációját az irodalmi Nóbel díj elnyeréséért, annak ellenére, hogy Kazuo élete nagy részét Angliában töltötte, nem japán lakos, ráadásul szegényesen beszéli a japán a nyelvet.

Még sem ez az első alkalom, amikor Abe hallgatása olyan feltűnő lett volna. A tavalyi évben az NPO International Campaign to Abolish Nuclear Weapons (ICAN – Nemzetközi Kampány a Nukleáris Fegyverek Beszünetése Ellen ) szintén Nobel díj nyertes lett a tevékenységeikért. A “japán atombomba túlélői” mind örömmel fogadták a hírt, de a kamikaze filmrajongó Abe és a Japán állam csendben maradt. A Külföldi Ügyek Minisztériuma csak két nappal később tett bármilyen megjegyzést ezen a téren. Amikor az ICAN (Nemzetközi Kampány a Nukleáris Fegyverek Beszünetése Ellen) Legfelső vezetője Beatrice Fihn  Japánba utazott, a miniszterelnök megdorgálta őt, mondván, amiért kétségeket keltő “megszervezett konfliktusokat” teremt az ország számára.

Miután számtalan külföldi lapnál jelentették gúnyos hangnemben Abe kicsinyes visszautasítását Kore-eda gratulációjával kapcsolatban, Június 7-én, a Közoktatási miniszter Hayashi Yoshimasa, - azután, hogy megkérdőjelezték őt ez ügyben -, azt mondta szeretné meghívni Kore-eda-t a parlamentre ünneplés céljából. Ugyan akkor mellékesen azt is hozzá tette; “Nem hiszem, hogy a rendező úr valóban el fogdná az invitációt és meg is jelenne.”

Kore-eda még ugyan azon a napon válaszolt a saját veboldalán - finoman visszautasítva a lehetőséget -, a következő címen, “Gratulációk” . Azzal az indokkal érvelt, hogy nem fogadott el semmilyen politikai jellegű díjat, vagy kitűntetést. A következőt írta; “Voltak idők, amikor a mozi filmek a  ‘nemzeti érdekek’ igazgatását szolgálták és ‘a nemzeti irányelvért’ szóltak; ellenben, ha megfontoljuk és rávilágítunk arra, hogy mind ezen célzatok mekkora boldogtalanságot hoztak az emberek számára a múltban, úgy vélem a legjobb, amit tehetünk, ha távol tartjuk magunkat az állami erőktől.”

Kore-eda egy korábbi interjúban azt mondta, hogy ellentétben Németországgal, aki képes volt kibélkülni a náci múltjával, Japán kudarcot vallott a háború alatt elkövetett saját atrocitásainak felvállalásában, nem képes túl tenni magát a történelem ezen szánalmas pontján. Míg Kore-eda Abe kritikája által vissza lett tartva,  “Japán Walt Disney-je” a legendás animator rendező Hayao Miyazaki, brutálisan őszintén fejezte ki véleményét az fennhéjázó miniszter elnökkel szemben. Miyazaki a következőt mondta; “ [Abe]  Az hiszi magáról, hogy valami nagy emberként fog a sírba szállni a történelem során, aki úgy lesz majd ismert, hogy megváltoztatta Japán alkotmányát. Badarság. ”

Nem “király” Japán, sokkal inkább Kegyetlen Japán

Míg Abe hallgatott a film ügyében, addig a miniszterelnök politikai cimborái megkötötték Kore-eda kezét. Azza vádolták a filmrendezőt, hogy a bolti tolvajlást reklámozza, mint elnézhető bűncselekményt, valamint, hogy művével politikai propagandat teremt.

Nyílván való, hogy Kore-eda a film darabjával nem hangoztat semmiféle politikai állást. Sokkal inkább Japánnak egy olyan olalát mutatja meg a mű során, melyet az állam inkább szívesen a szőnyeg alá seperne és nem szeretné, ha erről az emberek tudnának.  Ez nem egy olyan film, ami bármilyen anime világot ábrázol, vagy, ami egy ragyogó Japánt mutat be tele robotikus segítőkkel, nagyszerű technológiai tanácsokkal, vagy tinédzser lányokkal, akik lenge öltözetben énekelnek, még csak véletlenül sem egy nemzetet jellemez, ami Abe közgazdasága alatt virágzik. Annál inkább egy olyan valós kép ábrázolása a modern élet nehézségeiről, amit képernyőn még sose láthattunk.

Minden hatodik gyermek Japánban szegénységben él. Ugyan ez igaz az egyedül álló anyák felére is. Az állandó állással rendelkező emberek száma az elmúlt években rohamosan csökkent.  A munka végett történő túldolgozottság általi halál (karoshi) olyan krónikus problémává nőtte ki magát, ami határozottan nem fog megszünni Abe tövény engedélyezéseit tekintve. Sőt mi több törvénybe akarják hozni a több mint 100 óra túlórát egy hónapban (nem fizetett), mely 20 órával több, mint amit az Egészségügyi Minisztérium már veszélyesnek ítél meg. Egyes munkahelyeken a túlóra fizetése teljesen meg fog szűnni, és vele minden adminisztráció, ami a túlórára utal. Elvégre senki sem dolgozhatja magát halálra, ha nincs bizonyítottan lekövetve az óráinak száma. Ez pedig egy okos megoldásnak tűnik a vállalatok és az állam számára, hogy nem meg történtnek tekintsék a problémát.

A film ékesen szólva boncolgatja a részmunka idős állások fő problémáit is. Megmutatja mi történik, ha az apa munka közben megsérül––nincs helyettesítő kompenzáció,  nincs támogatás, nincs munka nélküli segély–egy sérülés nem elég hozzá. Az anya órái jelentősen lecsökkennek a munkahelyén, amikor a vállalat újabb Abe közgazdasági szabályt teremt, amit, “munka-megosztásnak.” hívnak  Amikor a fiuk megkérdezi, pontosan ez mit is jelent, az apa viccelődve a következőt válaszolja; “Azt jelenti, hogy együtt leszünk mindannyian kicsivel szegényebbek.” Az anyát végül elbocsájtják az újra szervezés alatt. Igen a film fikció — de az események amin alapszanak már kicsit sem. A film azt is tökéletesen bemutatja, hogy mennyire nehéz egy bántalmazott gyermek helyzete.

A sors fintora, hogy Kore-eda sajtó tájékoztatója alatt, a tokiói rendőrség egy házaspárt tartóztatott le, akiket öt éves gyermekük meggyilkolásáért gyanúsítottak. A kislány hátra hagyott egy jegyzetfüzetet, melyben a szüleihez könyörög, hogy ne bántalmazzák őt, az írásában azt ígéri keményebben fog dolgozni. A gyermek előzőlegesen már volt védelmi őrizetben, és a rendőrség kétszer is azt tanácsolta a mostoha apának, hogy emeljen vádat bántalmazásért. A hatóságok mégis folyamatosan visszaküldték a kislányt az “igazi szüleihez”, míg végül azok megölték őt. Így védi meg a japán állam a gyermekeket.

Nem csoda ezek után, ha Abe nem szereti a filmet. Ez egy éles kép arról a szenvedésről, ami Japánban folyik, és amihez az Abe állam hozzá segített. Valószínűleg nehéz gratulálni valakinek, aki emlékeztet arra, hogy aranykanállal a szádban születtél és a nemzeti zálszó (Hinomaru zászló), ahová a szívednek tartoznia kell.

Kinek készült a film?

A külföldi újságírók klubjának sajtótájékoztatóján, Kore-eda újra meg lett kérdezve, hogy a filmnek van-e bármilyen politikai célzata az állam vagy annak bármelyik vezetője felé?  Kore-eda a következő mondta:

“Egyáltalán nincs. A TV rendezői éveimben egy magasabb pozícióju rendező azt mondta nekem, hogy szólítsak meg a művel mindig csak egy bizonyos személyt., Akkor is, ha a hallgatók száma megnöveszik avagy sem, egyedül egy különleges illetőre tanácsos koncentrálni. Ez a valki lehet az édesanyád, nagymamád esetleg egy barát, de ha így teszel, akkor az üzeneted biztosan nagyobb hallgató közönséghez fog jutni. Húsz éves voltam ekkor, de ezt a tanácsot egészen azóta követem. Ez a kérdés ráébresztett arra engem, hogy a filmet annak a kislánynak rendeztem, aki hangosan felolvasta nekem Swimmy történetét. Ez a film neki készült.”

Forrás és refenrecia a fordításhoz:

https://www.thedailybeast.com/prize-winning-shoplifters-japans-pm-hates-this-movie-because-its-just-too-true